Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


,,Nem leszel mindig szomorú, Elena,, (Vámpírnaplók)

2010.07.18

     Hagytam, hogy a fájdalom felemésszen. Engedtem, hogy szétáradjon bennem, majd elpusztítson. Gyors dologra számítottam, de a fájdalom lassan, komótosan terjedt az ereimben, egészen addig, amíg a lábujjaimban és az ujjaimban nem éreztem a hatását.

     Nem érzékeltem a külvilágot. Nem tudtam, hogy hol, kivel vagyok, hogy milyen dolgon fekszem, sem arra, hogy fáztam-e vagy melegem volt, Csak 1 dologra koncentráltam. Arra, hogy fájt. De arra tökéletesen. Minden érzékszervemmel rá figyeltem. sejtelmem sem volt, meddig fog tartani, de nem is érdekelt, Jó volt ez így. És még éltem...Fájt, de nem terített le. Nem tudott legyőzni bármennyire is akart.

     Nem is tudtam, hogy az érzelmi, vagy a fizikai fájdalom volt-e a rosszabb. De tudtam, hogy a fizikai fájdalom véget ér; egy szép nappal megszakad, bármennyire is fáj, bárhonnan is jön. A szomorúság viszont megmarad, ki tudja meddig. Mert a veszteség figyelmeztet arra, hogy rövid az idő és, hogy véges az élet; emlékeztet arra, hogy bármennyire is akarjuk, az örökkévalóság nem a miénk.

     Nem azt vártam, hogy sajnáljanak, mindössze annyit kértem, hogy megértsenek, hogy próbálják magukat az én helyembe képzelni és , hogy mindennek elenére, higgyjék el, én próbálok boldog lenni. Tényleg igyekeztem visszarázódni a normális kerékvágásba és nem a könyvekbe, a lehetetlenül romantikus filmekbe és az ábrándokba menekülni. De nem volt könnyű. Oly csábítóak voltak azok a gyönyörű álmok és a bennük lévő szeretet...

     Hiába ért bármi jó dolog, félelemből nehezen engedtem meg magamnak, hogy újra boldog legyek. Mert rettegtem, hogy ha megint boldog leszek és kilépek a sötétségből a napfényre, a világom újra összeomlik és megint fenekestül felfordul. Ezt pedig még egyszer nem biztos, hogy túl éltem volna.

     Próbáltam mosolyogni. Hazudni magamnak, de nem ment. Pedig az appró-csepprő dolgokból új erőt kellett volna merítenem. Erőt ahhoz, hogy a holnapoknak újra, újra és újra nekivágjak.

 

"Nem leszel mindig szomorú, Elena"

/Vámpírnaplók (1x03)/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.