Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Haza megyek...

2010.06.11

Mintha haza tartottam volna, annak ellenére, hogy pont ellenkezőleg: minden méterrel messzebb kerültem az otthonomtól. Mégis, mintha igazán haza tartottam volna. Úgy, mint egy afro-amerikai mennem Afrikába. Egy olyan helyre, ahonnan ősei származnak. Én is így éreztem. Olyan volt, mintha a gyökereim húznának vissza arra a helyre, mintha lelkemnek valami mélyebb pontja akarna oda menni,

Haza térek. Nem  a szó átlagos értelmében. Én tényleg haza felé mentem, minden perccel közelebb voltam őseim földjéhez. És ez megnyugtatott.

Mi a haza? Számomra az a hely, amit hazámnak tartok. A haza lehet a lakóhelyemtől több száz kilométerre, az mindig a hazám marad. A hazám az, amit én hazámnak érzek. És én az igazi hazám felé tartottam, hogy újra OTTHON legyek...

 

 

„Itt ülök a buszon és utazok,

Húsz emberrel együtt fulladozok.

De már nem bánom azt sem,

Hogy olvadt szendvicset kell egyek

Mert én most újra, sok

Év után újra: HAZA MEGYEK.”

 

                 Pávkovics Dóra

                              /Mohács-Békés, 2010. április 1./

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.