Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szökőkútnál

2009.12.21

 

Előttem a víz táncoló tükre,
Szívembe vésem ezt örökre
Itt ülünk s bámulunk rája,
A víz lángoló csodájára.

Emlékeztet majd az igaz barátra,
Hogy milyennek is kell lennem,
Majd egy új életre várva,
Az érzések feltörnek bennem.

Kell még egy utolsó, jó szó,
Mely bátorítva harcba hív,
Kell még egyetlen hívószó,
Mely nekem újra utat nyit.

Tudod, hogy új élet kezdődik,
Menj hát elébe te magad!
A jó barát mindig emlékezik
És mindig barát marad.

Tőled megtanultunk jónak lenni,
Útjaink mégis örökre elválnak.
De nem feltétlenül kell feledni
Csak örülni kell a mának.

Hisz ma még együtt vagyunk,
Eddig egy úton haladtunk.
Most szétválunk
De ne csüggedj, újra találkozunk.

Csak élni kell a mának,
Mert kitudja, hogy meddig tart.
Ígérjük meg most egymásnak,
Barátságunk egy életen át tart.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A szökőkútnál

(Noémi, 2009.12.29 19:05)

Szia!
Nagyon szép vers. Amíg végigolvastam, eszembe jutott az osztály, Kati néni, és hogy hányszor kikészítettük a tanárokat. Persze a szép emlékek is. :)
Azt hiszem, ez a vers is azok a dolgok közt van, amiket sosem feledek.
Grat hozzá. :)